pár évvel ezelőtt sűrűn láttam egy fiút, akinek megtetszett a szeme. aztán a szája. aztán úgy komplett az egész fiúcska. akkor még a hosszú hajas, "rockervagyoktakarodj" korszakomat éltem, amiből most, így utólag visszatekintve örülök, hogy kiléptem. sokkal jobban tetszem most magamnak, mint a régi énnek. de azért cseppet sem vagyok egoista.
szerda délután beszélgettünk barátnőimmel, amikor egyszer csak feltűnt Ő. régen láttam, örültem, hogy megint megnézhettem magamnak (a nézelődés kölcsönös volt...), gondoltam, amit gondoltam, inkább nem írom le. (; lényeg a lényeg, hogy szerdán esti vezetés címen 8-tól fél10-ig köröztem a városban, bőszen készülve az uccsó vizsgámra a jogsiig. fél11-kor ment a buszom haza, intenzív és unalmas egy óra várakozásnak tűnt a dolog. minden kihalt volt, páran lézengtek csak körülöttem, kicsit jó is volt, hogy nem rohant senki. aztán 10 körül csörgött a telefonom...ismeretlen számot nem szokásom felvenni, most se vettem fel. ha valaki ismerős, úgyis újra fog hívni. hívott is. felvettem, de meglepődtem, amikor nem az az emberke szólt bele, akire számítottam, hanem egy olyas valaki, akiről nem gondoltam volna. de örültem. nagyon is. nem hittem, hogy mi ketten egyszer beszélni fogunk. olyan elérhetetlennek tűnt, ezért is tettem le Róla a múltban. kellemeset csalódtam. egész délután a számomat körözte. egyszerűbb lett volna megkérdezni aranyom, nem? nem harap a néni.... nem tudom, mennyit beszéltünk, nem sokat, de annál tartalmasabb volt. bár a fáradtság szélén voltam, azért figyeltem ám. nagy dumás, helyes fiúcska, olyan, mint én: lökött, de jó értelemben. (:
amúgy minden szép és jó körülöttem. jól érzem magam a bőrömben, jön a tavasz, bár a kurva kökényt valaki kiirthatná, megköszönném. nem szeretem ezt a szeles időt, ami ilyenkor van.
na csók, jó hétvégét népek.
No comments:
Post a Comment