alacsony röptű gondolatok.

úgy érzem magam, mint akit nem önmagáért szeretnek. akit csak megtűrnek azok, akikért bármit megtenne. pedig, ha tudnák, mennyire szeretem őket...

nem vagyok rosszmájú ember, de észreveszem, ha valaki csak azért szeret valakit, mert van egy csinos, normál testmagasságú, 48 kilós barátnő az oldalán. ezzel nem a leányzót akarom bántani, isten ments. A.-t nagyon szeretem, egy tündéri teremtés, legjobb barátnő, tudja ő nagyon jól, nem fogok magyarázkodni. de nem is ez a lényeg. sok közös ismerősünk van, akikkel sok időt töltünk együtt, főleg a reggeli és délutáni órákban, de nem egyszer az estiekben is. mióta A. koleszos lett, szerencsére többet tudunk találkozni, hiszen soproni lett és nem kötik meg a lábait, hogy hova mehet. örülök, hogy rendeződtek a dolgai.

ami miatt azonban nem érzem magam jól, az az ellenkező nem hozzám állása. itt azokra gondolok, akikkel közösen barátkozunk, ismerkedünk. mintha csak azért szeretnének, mert van egy csinos barátnőm és nem akarnak elküldeni, megbántani vagy valami hasonló. és ez nagyon rossz érzés. akkor inkább ne szóljanak hozzám, mondják meg, hogy "te, figyi, megtűrtűnk az A. miatt, de igazából egy senki vagy" vagy valami hasonlót. persze tisztelet a kivételnek, de jó pár embernél érzem ezt. azért, mert én nem 154, hanem 180 centi magas vagyok és nem 48 kiló, hanem 77 (fogytam megint, juhúú), attól még ember vagyok. olyan, akivel lehet beszélni. aki tudja kezelni a rossz helyzeteket, a kellemetlen dolgokat is elfogadja, mert hozzá van szokva. megszoktam már, hogy az emberek átbasszák a fejemet, ami fájdalmas, de nincs mit tenni, egyszerűen el kell fogadni. csak rosszul esik a kihasználtság érzete. nagyon. amíg nem leszek 150~ magas és 50~ kiló, addig esélyem sincs arra, hogy valaki is észrevegyen. vagyis olyanra gondolok, akit én szeretnék, hogy észrevegyen. ja, és persze szőke hajú, ami ugyan könnyen megvalósítható lenne, de nem akarok tucatember lenni. túlságosan divatszín lett manapság a szőke, mindenki barbibabának akar tűnni a szürke műanyag világban. csak az a baj, hogy ettől szánalmasak lesznek.

na mindegy, nem az én feladatom igazságot tenni ebben a rohanó világban. de jobb is, mert a sok baromtól hamar megőszülnék. egy a lényeg: megint koppantam egy nagyot.