minden nap meghalok egy kicsit, mikor...

...meglátom, hallom a hangját, elmegy mellettem, rám néz, mosolyog, beszélget, bókol, nevet. aztán, amikor nincs mellettem, nem látom napokig, akkor döbbenek rá, hogy Ő soha nem lehet az enyém.

elgondolkodtam egy pár dolgon ma, miközben vadul számoltam az utasokat. valahogy minden eszembe jutott, aminek nem kellett volna. régi és jelenlegi dolgok, amik rosszul esnek vagy rossz emlékeket ébresztenek bennem. nem, nem is ez a legjobb szó rá. nem tudom megfogalmazni, mit érzek. legalábbis nem most, nem ma. vesztesnek érzem magam. persze nem minden téren, sőt, csodálatos új barátokat szereztem az elmúlt hetekben, akik egytől egyig rettentő aranyosak és segítőkészek. köszönöm, hogy vagytok. mindig van hozzám egy jó szavuk, ami jól esik, főleg, amikor kezdek egy kicsit magamba zuhanni. a vicces, kedves kijelentéseik mindig mosolyt csalnak az arcomra és elfeledtetik velem a bajaimat. viszont a gond ott kezdődik megint, amikor hazajövök. itthon minden megint eszembe jut és nem tudom a dolgokat hova rakni. ki, miért, merre, hogyan... nem megy.



kellene már mellém valaki, aki magamért szeret. azért, amilyen vagyok. nem leszek szőke plázakurva csak azért, hogy jobban megnézzenek. nem fogom feladni magamat. soha. senki kedvéért nem fogok megváltozni gyökeresen. egyszer majdcsak jön valaki, aki tényleg, tiszta szívéből szeretni fog és nem csak kihasználni. bár a várakozás rettentő kellemetlen és kényelmetlen dolog, meg persze fárasztó is. főleg tavasszal. na mindegy.

ezen kívül jól érzem magam a bőrömben. lenyugodtam, sokkal higgadtabb vagyok, mint egy éve ilyenkor. sokan mondják azt is, hogy felnőttem. nem tudom, gyerek még az idő, 21 évesen valahogy nem akarok még felnőni. bár az biztos, hogy felelősségtudatosabb lettem. meg nőiesebb. sokkal nőiesebb, így pontosabb. be-beszólogatok olyan embereknek, akik megérdemlik, de ha engem valaki komolyan vesz, legtöbbször téved. a szarkazmusom a lételemem, nem tehetek róla. nyers és hideg is tudok lenni, olyankor jobb nem szólni hozzám. a szemeim már elárulják - állítólag. ha világosbarnák, akkor ideges vagyok, ha sötétek, akkor nyugodt. fogalmam sincs, hogy tényleg igaz e, majd egyszer megnézem. egyszer.