Az ember boldogságra született, mint a madár a repülésre.

Szeretnék úgy tényleg boldog lenni. azt érezni, hogy valaki viszont szeret azzal a rajongással, ahogyan én őt. mindhiába. utálok várni, bár alapból türelmes ember vagyok. csak...kezdem nagyon unni ezt az egészet.

sok minden történt az elmúlt napokban, mióta nem vettem a fáradtságot ahhoz, hogy írjak. talán azzal lenne érdemes kezdeni, hogy az a lány, aki elmondott engem mindenféle anyagias kurvának, bocsánatot kért. valamelyik nap du már náluk ültem és beszélgettünk.

lebetegedtem sikersen, úgy köhögök, mint egy tífuszos. már nagyon fáj a mellhártyám, remélem, nem fog megint begyulladni, azt a fájdalmat senkinek nem kívánom. alig alszom éjjelete, mert folyamatosan zsepi után kutatok. na töknyóc, nem fogok belehalni.

tegnap volt húgom keresztelője. nagyon szép volt, az atya végtelenül aranyos, kedves, mosolygós itt nálunk. nem szeretek templomba járni, de a tegnapi kifejezetten tetszett. itt voltak mamámék, a keresztszülők családostul és családi jó barátok. kellemes hangulat, jó kaja, több nem is kellett, hogy megalapozza az estémet/éjjelemet: 24órás sportnapon voltam, ami reggel9kor kezdődött és ma reggel 9ig tartott. a keresztelő miatt este fél7re értem oda, amit nem is bántam, mert lehet, megbutultam volna ott egész nap. jó volt, de nem maradtam a végéig, mert a reggel fél7es busszal már haza is jöttem. hetedik lett a csapatunk, grat nekünk.

megint nincs jó hangulatom. szar időhöz szar kedv, scheiße. olvasom Lakatos Levente - Barbibébi c. könyvét, nagyon jó munka, lerakhatatlan. meg kell szerveznem nov 12-re egy közönségtalálkozót Sopronba, fel kéne menni a Starbucksba helyet foglalni. vagy a Deák térre az új kvzóba. holnap megyek is.