Barátságunk olyan nekem, mint a kifeszített védőháló a légtornásznak.

kezdek rájönni, hogy mennyit is ér nekem Ő. és itt most eltávolodunk attól a valakitől, aki miatt képes voltam napokon át nem enni és teljesen kikészíteni magamat. utólag visszagondolva butaság volt, de akkor, ott, abban a pillanatban nem tudtam mást tenni, mint reménytelenül szeretni. feleslegesen.

lassan kezdődött ez a barátság. lapszerkesztésekkor találkoztunk először, előszeretettel vontuk be egymást a másik beszélgetéseibe. megszerettem az elején kicsit félénk, ugyan akkor nagy dumás srácot, akivel azóta is felhőtlen a kapcsolatom. igaz, volt pár, szakmai nézeteltérésünk, mert mindig én javítottam a cikkeit és elég sok nyelvtani hibával találtam magam szemben, amit sajnos - családi vonás - nem nagyon tolerálok/toleráltam. szerencsére kinőtte, ma ez már nem gond.

és még csak a 18. életévében van, de 21-nek nézi az, aki beszélget vele. nem tudom leírni, mi is az, amit pontosan érzek. értem ezt úgy, hogy barátilag. több nekem, mint egy átlagos barát, tudom, hogy benne megbízhatok még vakon is. tegnap este érzelmi kitörésem volt facebookon, remélem, megértette, mennyit jelent nekem:

"tudod, örülök, hogy vagy nekem. megváltozál. pozitív értelemben. régebben nemálltunk egymáshoz ennyire közel, azt hiszem. lehet, hogy a szerkesztőségik tették, nem tudom, minden esetre én örülök Neked. (: ♥ és annak még jobban örülnék, ha több időt tudnék Veled tölteni. mert olyankor jól érzem magam. Te is egy olyan helyez foglalsz el a szívemben, ami keveseknek adatik meg. "bátorrá tettél és ezért szeretni foglak, amíg világ a világ. erre megesküszöm." ez egy olyan idézet, amit csak a legeslegkedvesebb embereknek mondok/írok le. komolyan. érzelmi kitörésem van, bocsika. nem csak Nálad, mástól is bocsánatot kértem ma."

jól esett kiírni magamból, amit gondoltam. megkönnyebbültem és, a válasz, amit kaptam Tőle bebizonyította, hogy nála is számítok. 

csütörtökön tali. Náluk. anyuját is imádom. viszek neki viaszvirágot. juhéjjj.