Csak a bolond fogadja el a kézenfekvő választ.

tegnap este partytime volt. untam itthon magamat, ezért fürdőkádba be, hajmosás-szárítás-vasalás, utána öltözés-pici smink és startoltam a buszra. elvileg egyedül mentem, gyakorlatilag tudtam, hogy nem sokáig leszek egyedül. az egyik kedvenc helyemen mindig ott van valaki, akivel lehet egy jót bulizni.

a fiatal dj-srác volt, aki jó zenéket szokott játszani. szerencsére: az idősebbik magyar népzenét rak át electroba. jézusom. nem akarod hallani. lényeg a lényeg, hogy jól éreztem magam. felszabadultan buliztunk, whisky-cola volt a tegnap esti ivászat fő eleme. megismertem pár új arcot, akik szintén aranyosak voltak. aztán egyszer csak megláttam valakit és elmosolyodtam. a "barna herceg" legjobb barátja volt az. akkor már tudtam, hogy ő is ott lesz és igazam lett. nem sokat beszéltünk, mert nem csak ők ketten jöttek, hanem egy társaság volt. köszöntek, de már nem éppen voltak a helyzet magaslatán. 2 napja folyamatosan isznak, mert L. hazajött olaszból - kint melózik, hentes. volt ott velük egy lány is, akit én nem ismerek, csak hallottam róla ezt meg azt: hogy kurva, ostoba és buta, mint a föld. na, én ezt nem tudom, hogy tényleg így van e. nem szokásom az embereket kinézet alapján megítélni, inkább megismerem őket, aztán eldöntöm magamban, hogy tényleg olyan e, mint amilyennek mondják. igazság szerint és szeretném őt megismerni. majd eldől. fair play.

össz-vissz háromszor találkoztam a "barna 

herceg"-el: az elsőnél köszönt, a másodiknál megölelt és kaptam a buksimra egy puszit - valamint megkérdezte, hogy mennyit ittam eddig, akkor 10 whisky-colanál tartottam - ami az este végére 13-ra hízott- és megkért, vagyis inkább "megparancsolta atyai szigorral", hogy nem ihatok többet. de én nem ittam volna, ha nem itatnak. harmadszor beálltam a 97 kilós kis teste elé a bejáratba, hogy majd én feltartóztatom: már amikor kitaláltam is hülye gondolat volt, így utólag. meg még párszor láttam. igazából nem akartam pofátlan lenni és kirángatni a társaságból, hogy velem is foglalkozzon. nem én vagyok az egyetlen az életében, tudom, hogy mennyire fontos neki a L. és a haverok, plusz nem is együtt mentünk. velem már csináltak ilyet, hogy kirángattak a társaságomból, utána pedig hónapokig tartott, mire az illetők kibékültek velem. senkinek nem kívánom ezt.

örültem, hogy nem kellett másfél hét, hogy újra lássam. mondjuk, ez így kurva véletlen volt, de mégis: boldog voltam, amikor lefeküdtem aludni.