átlagos nap volt ez is: kelés, cigi+kávé, takarítás, húgomra vigyázás, este meg haverok. végre megint tölthettem velük a napot, volt időm és erőm a társasághoz. sétáltam a szomszédaimmal, aztán visszafelé találkoztunk a többiekkel. P. ment haza, jöttek érte, mi meg kint maradtunk. jót beszélgettünk, még ketten leléptek, aztán az uccsó srác is, ketten maradtunk csajok. "mindjárt jön Zs., fényképezni vagyis fénygraffitizni szeretne, ha gondolod eljöhetsz." több sem kellett, kaptam az alkalmon és elmentek velük. nagyon jó volt, bányató felé mentünk, hogy jelezzünk az ufóknak a fénnyel, amivel a hosszú exponálási idő alatt rajzoltunk. volt ott minden: kukis pálcikaember, verociraptor, sárkány, elefánt és kutya, egészen a szellemképig. vittem ki egy sört, de egyedül ittam meg.
közben felhívtam Őt. ismét kedves volt a hangja, mint mindig. próbáltuk noszogatni, hogy jöjjön ki, de majd legközelebb. egy idő után beletörődtem, mondom jól van, remélhetőleg betartja a szavát. amiért felhívtam, az egy pénteki kis összezörrenésre való meghívás volt. "remélem átérek" volt a válasz, reménykedem benne. hiszen a remény hal meg utoljára, nemde? anyuék el, a közeli barátok az udvarba és máris minden szép és jó. egy üveg valami pia a beugró, nekünk van bor, sör, whisky meg cola. jónak ígérkezik. lehet, hogy valamit sütök is. ki tudja, bár a sütinek mindig hívogató illata van.
Még a legegyszerűbb viccek is apró félelmeken alapulnak, mint például a "Mi az a fehér a madárszarban?" kérdés. Akinek felteszik ezt a kérdést, egy pillanatra berezel, hogy valami hülyeséget válaszol - mint amikor felszólították az iskolában. Amikor viszont meghallja a választ - "Az is madárszar" -, nevetéssel űzi el ezt az önkéntelen félelmet. Megnyugszik - végső soron nem őt akarták próbára tenni.
No comments:
Post a Comment