tappancsos lovacskák.

"ott ül mellettem a S., elkezd dobolni a lábával és mondja: "hallod, hogy dobognak a lovacskák a tappancsaikkal?" - finoman, nőiesen. férfiként. (:


na gyerekek, most volt elég a balfasz emberekből. nem hiszem el, hogy egyeseknek nincs jobb dolga annál, mint hogy hülyeségeket beszéljen. komolyan, gondolkodjatok már egy kicsit. attól még, mert vannak olyan szakmában dolgozó barátaim (nem kurvák meg hasonlók, tömközl emberek), akik nem épp egy irodában ülnek, vagy valamelyik nagy áruházban töltenek fel árut, még nem vagyok kurva. utállak titeket, egytől egyik. köpök rátok messziről, hozzám se szóljatok. köszbazdmeg.igen, mérges vagyok. de mindjárt nyomok egy szúszát, aztán jobb lesz. *szúszázik* kész. többet rólatok hallani sem akarok. sablonszöveg: akinek nem inge...


amúgy teljesen jól vagyok. unom a kacadék oktatási intézményemet, szabadságot akarok, de még 3 hét a tanításból, ami rám nézve nem fer. nem nekem lett kitalálva ez az egész. legyen már vége. könyörgöm.
mellette csinálom vadul a jogsit, köv hét kedden (márchuszonkilenc) rutinvizsga. lehet majd drukkolni, nem sértődöm meg. (: 


mint írtam egy posztal előbb, vissza kell vennem a szabadszájúságomból. nos, büszkén jelentem, hogy eddig sikerrel tartom az ígéretemet, kevesebbet káromkodom, kivéve, amikor nagyon nagyon nagyon mérges vagyok (igen, mint fentebb). de ez van, állítólag a káromkodás levezeti a stresszt, nyugodtabbak leszünk. arra van nekem szükségem.


van egy új kutyusom, egy kaukázusi farkasölő. Léna a neve, 8 hónapos kis gyönyörűség. KIS. 80 kiló. imádom, gyönyörű és nagyon okos. nézzétek csak:
a negyedik kiskutyám és még mindig szeretnék egy shar-pei-t. (:


ennyi voltam mára, azt hiszem. kifakadtam, hisztiztem, káromkodtam, izgultam és örültem. all in one blog volt. továbbiszépnapot.