Józan ésszel, ígérettel, reménnyel, lelkem nyugalmával, boldogságommal dacolva szeretem, és szenvedélyemtől semmi el nem téríthet.

ez a blog nem lesz éppenséggel hosszú, se nem semmi különös. bár, meglátjuk, mi sül ki belőle.

telnek a napok - nagyon gyorsan. most, hogy ismét kezdődik a suli majd szeptembertől egyre jobban érzem az idő múlását. két közelgő szülinap, amik vészesen közel vannak már, amik hónapokkal ezelőtt még csak a "jajj, van még időm az ajándékra" stádiumban voltak. 6 és 8 nap. én meg le vagyok maradva.

drágám ajija már megvan. még nem árulom el, hogy mi az, majd, ha kézhez kapom *under construction material jelenleg* . a B-é még a holtban van, azt se tudom, mi lenne neki jó. talán valami fodrászos cucc. azt tuti szeretné.

igazából ez a bejegyzés egy ok miatt készült: hogy elmondjam, amit nehéz szavakba önteni. sokan kérdezik, mi az, amit szeretek rajta. nos, megpróbálom összeszedni.

- szeret
- a mosolygó szemei
- a hangja
- a nevetése
- a stílusa
- aranyos, kedves, törődő
- az éjjeli telefonbeszélgetések
- a spicces, több órás telefonbeszélgetések
- az illata
- nem azt nézi, hány éves vagyok; a saját szintjén kezel, ami nagyon ritka
- ha valami bajom van, hozzá még hajnalban is fordulhatok. volt már rá példa
- piálások együtt
- bulik együtt
- estébé...

annyi van, hogy tényleg nem férne ki. talán ezek azok, amik a legfontosabbak.

életemben nem szerettem még így senkit. nagyon hiányzik minden egyes percben. szerelmes vagyok.