énekli Miyavi, a japán énekes. igen, szeretem a zenéjüket. sokakat megbotránkoztat, elszomorít estébé, ha valaki a szigetország zenéjét hallgatja. és nem utolsó sorban képesek - sajnos - az emberek az elítélésre. mivel a japán nyelv az európaiak számára érthetetlen és halandzsa, ezért azt az embert sem értik meg, aki őket hallgatja. pedig igen is jó együttesek, énekesek szülőhazája a felkelő nap országa. mindenkinek ajánlom a jrock stílust és társait.
ma is boldog vagyok. elindultam a kutyummal sétálni és ismét találkoztam Vele. "barna herceg, szürke lovon", ahogy barátnőm nevezi. a szürke Passat-ja tényleg olyan szép, mint egy paripa. bár "annyi kurva bogár van, Te...hihetetlen, pedig tegnap mosattam le. kurva élet.", hogy idézzem. megkértem, hogy túrjon elő nekem egy igazolványképet vagy valami hasonlót. minden, számomra fontos emberkétől van - persze sokan vannak, akiktől még nem kértem/kaptam -, hogy a pénztárcámban csücsüljenek. unalmas napokon elő szoktam venni a képeiket, amikről persze a temérdek hülyeség is eszembe jut, amit együtt elkövettünk. ilyenkor magamban szoktam mosolyogni és anyum hülyének titulál. ez van. szprájt.
a szobám hasonlíthat arra, ahogy Hiroshima nézett ki az atomtámadás után - csak kisebb méretben. a fél ruhatáram itt-ott-amott figyeli, hogy miként ténykedem egész nap a szobámban, de basznak bevándorolni a helyükre. holnap kénytelen leszek rendet rakni, mert hétvégére vendégek jönnek. úgy néz ki, így ugrott a szombati kertiparti a barátokkal (sorry Degesz...), pedig több kedvem van hozzá, mint az egri ismerősökhöz. mellesleg szeretem a kupit. ha elpakolok, szépen mindent, ahogyan kell, soha semmit nem találok meg..
de szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
No comments:
Post a Comment