társaságkedvelő ember vagyok. imádom nézni, ahogy a körülöttem lévők teszik a dolgukat. egyesek tárgyalásra sietnek, kutyát sétáltatnak, cigiznek, vagy épp egy kávézóba igyekeznek, hogy beburítsanak egy bögrével. sok színes, nem mindennapi egyéniség, akik valamiben ki akarnak tűnni a tömegből. de sajnos a különböző mutlicégek ruhadarabjainak divatba jövetele után már csak tömegcikk mindenki. mint az "Én, a Robot"-ban az utángyártott robotok. viszont a társadalomban nincs egyetlen Sonny sem.
sajnos.
két napja nem írtam, mert vendégeink vannak. tök jól telnek ezek a napok, ahhoz képest, hogy a két gyereknél idegesítőbbel még nem találkoztam. a kisebbiknek semmi kaja nem jó, mindent turkál, undorító. a nagyobbik állandóan okoskodik és azt hiszi, jobban focizik, mint Beckham. pedig még én is ki tudom cselezni. szombaton jöttek, vártam már őket. valahogy most jól esett, hogy jöttek hozzánk. voltunk bobozni, a vendég apuka ki is esett a bobból. amatőr. vasárnap strandolni voltunk, de annyira kurva meleg volt, hogy az árnyékban feladtam a témát. de röplabdázni, tűző napban volt erőm. éljen a sportélet.
jelenleg nincs több gondolatom. a blogtól való távozás után reklamációt nem fogadok el.
No comments:
Post a Comment