Elszáll egy "na, jó" a szélben....

megtaláltam egy réges régi írásomat, amit egy annál is régebbi fórumon ejtettem meg.

kedvenc együttesem a Franz Ferdinand, az utolsó lemezüket értelmeztem benne egy kicsit.

nosztalgia.  

enjoy

..végre sikerült hozzájutnom a brit zenei ipar egyik legmeghatározóbb együttesének új albumához.
a Tonight: Franz Ferdinad az együttes harmadik nagylemeze, méltó folytatása a 2004-ben kiadott Franz Ferdinand és a 2006-os You Could Have It So Much Better című albumoknak.

A SZÁMOKRÓL - avagy vesézzük ki az albumot.

a lemez a sokaknak első hallásra nem tetsző Ulysses című számmal indít, ami az Odüsszeusz görög megfelelője. a frontemberről, Alexről tudni kell, hogy görög származású, innen jött a dal címének ötlete. mindenféle hangok csábítgatják vissza a vad éjszakába. igazi Odüsszeuszként jelenik meg a számban, aki a sarkára áll, amikor kell, lerázza azokat, akik vissza akarják tartani, és megy a maga útján.
ez a dal rögtön az együttes új arcát mutatja meg, ami első hallásra furcsa azoknak, akik azt várják a fiúktól, amit az első két albumon megszoktak. nem ez a legkiemelkedőbb része az albumnak, de egy unalmas este fénypontjává válhat. Ulysses

másodikként egy, a The Coral nevű zenekar idejét idéző számot hallhatunk, ami a Turn It On névre hallgat. nem marad el sokkal a nyitó számtól, de történetileg mindenképp mást láthatunk: egy szerelmes párt, ahol a lány elhanyagolja a fiút, aki még mindig szereti és kész bármiért megbocsájtani neki. megfigyelhető a szövegeikben, hogy sokszor érintik a párkapcsolati témát, legyen az pozitív vagy negatív dolog. de minden szövegük nagyon jól van megírva. elgondolkodtató, kicsit melankolikus szövege van, de mindenképp meg kell hallgatni.
Turn It On

a No You Girls az egyik legslágeresebb, legfülbemászóbb dallamú és szövegű száma az együttesnek. itt az első szerelemről van szó (ismét párkapcsolat), az első csókról és a szerelem első látásra dologról. az egész albumra jellemző, hogy a basszus nagyon nagy szerepet kap, ebben a számban lehet az albumon ezt először észrevenni. Bob Rickenbacker basszusgitárja nagyon jól idézi a régi The Beatles-nél megszokott basszusokat, ami nem véletlen, hiszen ő is olyan basszer birtokosa, mint amin Beatles utolsó éveiben Paul McCarthney is játszott.
No You Girls

Alex Kapranos-ék tettek egy kis kalandozást az afrobeat területén is, a Vampire Weekend és a Taling Heads nyomdokain, bár ez igazán csak egy dalban, a Send Him Away-ben érezhető. az afrobeat vonalat az együttes ritmikus gitáron és billentyűkön játszó tagja, Nick találta ki és egy olyan szám született meg így, ami még jobban érzékelteti az új, ám mégis a réginek mondható Franz Ferdinandot.
Send Him Away

a Twilight Omens lehetne az a szám, ami minél előbb egy kislemezt is megérdemelne, mert véleményem szerint ez az album egyik legjobban sikerült dala. ebben a számban is érezhetőek az afrobeat elemek, de elenyészőbb, mint az előző dalban. az együttest az ilyen újítások teszik a mai napig a világ egyik legjobb zenekarává, akik még mindig képesek újítani, és rácáfolni az olyan elképzelésekre, melyek szerint a britek már nem tudnak igényes gitárpop zenét kiadni a kezük alól.
Twilight Omens

visszatérve a new wave-es, new rave-es, diszkós hangzáshoz egy olyan szám csendül fel, ami nekem első hallgatásra repült a playlistemről. a Bite Hard első 40 másodperce altatósan lassú, Alex egy gitár kíséretével énekel, majd a 42. másodperctől jön a chocapic, ugyanis ekkor indul be az igazi oldala ennek a dalnak.
pörgős, tökéletes szövegű dal és a zenei aláfestés is jól össze van rakva. erre a számra is merem mondani, hogy az egyik legjobban sikerült dal az albumon.
Bite Hard

következő szám a What She Came For, ami egy egyszerű, mégis nagyszerű szám. hogy egyik ismerősömet idézzem, "ez a legmenőbb szám az albumon". kinek mi, de van benne igazság. a hangszereléssel és a szöveggel semmi gond, a végén pedig az a szóló elképesztően jó. nemrégiben elkészült ennek a számnak 4 remix változata, amit 10'-es és 12'-es vinylen ki is adtak. a remixekért a Drums of Deat, a Tigerstyle és Lee Mortimer vállalják a felelősséget, bár szerintem belekötni nem lehet.
What She Came For
Drums of Death remix

a Live Alone című szám visszakacsint a Bite Hard-nak, ugyanis nagyjából ugyan azokat lehet róla elmondani stílusilag. kicsit kísérletezgetős, a basszus itt is nagyon jól kihallatszik és Alex szinte az egész hangskáláját bemutatja benne Nick-el egyetemben. igaz, hogy itt nincs altatós első 40 másodperc, de jobb is.
Live Alone

ahogy érünk az album vége felé, úgy jönnek a kísérletezgetős, több elektronikus hangzással megáldott dalok. ezek közé tartoik a Can't Stop Feeling is, amiben Nick megcsillogtatja billentyűs tudását. Alex az egyik interjúban elmondta, hogy ez az egyik legnehezebb szám a billentyűs számára, mert a próbákon többször már azt sem tudta, hogy hol áll a feje, mert összekeverte a sorrendeket. a szám klipjét az együttes teljesen egyedül alakította ki, segítséget csak a filmezésnél kértek, DE csak akkor, amikor mind a 4-en szerepelnek egyszerre a klipben. tükrözi őket a klip, a nagy többség idiótának titulálja őket, akik viszont láttak már jó pár interjút/videót/koncertfelvételt és koncerten is voltak, azok egy jót nevetnek rajta, mint általában mindig.
Can't Stop Feeling

jön a sokat vitatott Lucid Dreams, melyet sokan hosszúnak, ötlettelennek, erőltetett new rave-nek, meg sokmindennek neveztek, pedig egyik sem igaz. valóban ez a zenekar eddigi legszokatlanabb, legkísérletezőbb szerzeménye, mely néha úgy hangzik, mintha nem is ők írták volna ( talán a Digitalism zenéjéhez lehet
hasonlítani ). az album verzióban egy 4 perces elektronikus betétet hallhatunk, ami élőben 7 percesre van nyújtva és tudni kell róla, hogy soha nem ugyan az: a srácok mindig spontán játsszák ezt a számot a színpadon, amit élveznek is és ezért ez az egyik kedvenc száma az együttesnek. nekem személy szerint a színpadi LD jobban tetszik, mint az albumon hallható.
azt legalább bebizonyították, hogy az elektronikát is tudják jól használni, a Lucid Dreams pedig az egyik legjobb new rave dal, már ha annak szánták, és ha létezik egyáltalán ilyen műfaj.
album verzió: http://www.youtube.com/watch?v=FeadGORk_fw&feature=related
Lucid Dreams (live performance)

a Dream Again című folytatás még ennél is nagyobb meglepetést tud okozni, itt már egyenesen színes, pszichedelikus ruhákban ugráló alakok jelennek meg a szemünk előtt. a színek a Franz Ferdinand zenéjébe is bejutottak, ezt a dalt meghallgatva pedig már nem a Libertines vagy a Joy Division, hanem az MGMT és az Empire of the Sun neve jelenik meg előttünk. az első sorban már megmutatkozik, hogy milyen számra is számíthatunk, amikor is egy skizofrén sort hallhatunk: "Don't be afraid if you hear voices in your head".
Dream Again

az album zárásaként és az i-re való pontfeltétel nevében egy akusztikus szám, a Katherine Kiss Me segítségével mond búcsút Alex a nagyérdeműnek. aki jobban megfigyeli ezt a számot az rájöhet, hogy szövegileg ez adta az ötletet a slágeres No You Girls megírására, ami szinte ugyan ezeket a sorokat, szavakat tartalmazza. amikor Alex előadja ezt a számot megfigyelhető az arcán az átélés: erre szokták azt mondani, hogy biztos volt egy Katherine nevű lány az életében. többen is feltették már neki a kérdést, de mindig csalódást okozott a riportereknek és azzal érvelt, hogy ő szimplán élvezi, amit csinál és nem akar mások nyomdokaiba lépve a saját szerelmeiről dalokat írni.
Katherine Kiss Me

akik a megszokott, gitárpop zenét várják az együttes új albumától, azok csalódni fognak - mint, ahogy már nagyon sokan csalódtak ebben az albumban. én egyszerűen csak parasztgyomrú "fanoknak" hívom őket, akik nem tudnak elszakadni a megszokott zenétől egy együttesnél. szerintem nagyon jól áll nekik ez az új stílus, amiben még ugyan úgy érezhetőek az előző két album alapjai, a gitárok és Paul hihetetlen dobjátéka. szerintem nincs min aggódni, ígéretük szerint 2 éven belül új album, kiturnézzák magukat és 2010 elején egy kis pihi után bele is kezdenek a negyedik album munkálataiba - ami szintén nem a megszokott lesz majd.