Előfordul, hogy amire vágysz, ott van az orrod előtt....

...Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd. írja Mag Cabot, akinek meglepően jó könyvei vannak. régen olvastam Tőle, de talán újra elő kéne vennem, hogy tanácsokat keressek bennük.

utálom ezt az érzést. amikor nem tudod, hogy mi van, merre állnak a dolgok. az rendben van, hogy haverok vagytok, de mi van, ha már túljutottatok az egyszerű, hétköznapi barátságon? de még sincs semmi. vágyakozol utána, hiányzik és ha csak egy pillanatra is látnád, már megnyugodnál. igen, ezt szeretném én is.
csak hiába. na mindegy, ez is csak egy olyan probléma, amivel nem vagyok egyedül. létre kéne hozni ilyen spontán gyülekezeteket, ahol az emberek ezt meg tudják beszélni. sokkal többre menne vele a világ, mint holmi hitgyülekezetekkel - nem akarok senkinek a vallásába belerondítani, de én nem hiszek ebben -; most lehet, sokan megköveznek, de elviseli a pofaszerkezetem.

fel kéne öltöznöm és kimenni a szabadba - gondolkodni. egyedül lenni egy kicsit, kiszállni a szürke napokból. pontosítok, nem egészen egyedül: életem legnagyobb szerelmével, a kutyámmal. ő az, akire mindennél jobban vágyom egy-egy csalódás után. amikor tudod, hogy nincs kihez fordulnod, ő ott lesz neked, hidd el. a kutya az ember legjobb barátja. történetesen még ha gyönyörű is, akkor meg végképp semmi gond nincs. bár szerény személyem minden kutyában megtalálja a szépet. 

Az volt a dologban a szomorú, hogy valójában kedvelt engem, de évek óta csak barátként kedvelt. Őszintén és mélyen törődtünk a másikkal. Most meg itt állok dühöngő hormonok áldozataként, és valósággal belerokkanok a vágyba, hogy védelmezzem. Csak még jobban eltávolítana tőle minden, amit azért tehetnék, hogy közelebb kerüljek hozzá.