Én pillanatnyilag semmit sem tudok. Csak boldogságot érzek, és azt, hogy hozzád tartozom. ~

na Drágáim. Berlin óta nem írtam, igazából azért, mert nincs időm. elfoglalják az eddigi szabadot - szerencsére.

beleszerettem, menthetetlenül. de nem is bánom, mert végre van mellettem valaki, aki viszont szeret. nem érdekel a kor, a múltja, egyszóval semmije. csak Ő maga, a két szép szeme és a kedvessége. az sem érdekel, hogy hány éves; pont ma mondta nekem valaki, hogy annyi a lényeg, hogy boldog legyek. és kijelenthetem, hogy az vagyok. és még leszek is sokáig, mert nem adom senkinek. meg Ő se engem, szerencsére. (:



ezen kívül minden szép és jó. sulisok, sajnálom, de nem tudom átérezni a helyzeteteket, mert én szerdán már nem ülök be a padba. elég volt ez a 14 év (és milyen hamar elment...), bár azért biztos, hogy hiányozni fognak az ökörködések, puskázások, tanárgyőzködések. a tavalyi osztályomat egyszerűen imádtam, a log évfolyam volt a legjobb. válogatott hülyék - nagyon nagyon pozitív értelemben. (:


ennyi, meg egy bambi - jóéjt gyerekek. ~