engedjetek. messzire, el innen, kiszakadni az örökös hétköznapokból és valami mást csinálni. erre vágyom, hogy sikerüljön, amit elterveztem.
úgy néz ki, nemsokára utazom. el, Tirolba, ahogy a nagyok mondják "szerencsét próbálni". elegem lett, úgy döntöttem, hogy magántanulóként végzem el ezt a suliévet, havi vizsgázásokkal. ha az első nem sikerül, akkor egy hangos "viszlát!" kíséretében bevágom magam mögött az ajtót.
dolgozni fogok Ausztriában, úgy döntöttem. semmi értelme nincs ennek a logisztikus évnek, egy nagy kalap szar az egész. csak a szenvedés, az örökös stressz, ez az, ami nekem egyáltalán nem hiányzik. bassza meg az összes tanárunk, hogy bejön órákra. tudom, ez a dolguk, de, ha esetleg rendesen végeznék, akkor szerethetőbb lenne, amit csinálnak. de egyszerűen undorító, amit a diákokkal művelnek. a Fáy egy börtön. tanárközpontú. de elég is, magamról kell beszélnem, nem a suliról. vagy mi.
jött egy lehetőség, hogy ki lehet menni összterrejchba dolgozni, mint pincér. 1900 juró, plusz a jatt, fizetik az utadat, pluszban pedig még kaja meg szállás is biztosítva van. csak egy a lényeg: dolgozz nekik. meg fogom tenni, remélhetőleg nem egyedül. a többi már csak szerencse kérdése, de nagyon pozitívan állok a dologhoz szóval össze kell, hogy jöjjön. drukkoljatok Ti is, hogy egy új, tiroli bloggal gazdagíthassam az életeket.
auf wiedersehen! (:
No comments:
Post a Comment