Bármerre menekültem is, mindenütt téged láttalak magam előtt.

nem írtam. régóta. nincs időm, tanulás, barátok, estébé. néha magamra sincs. vagy, hogy észrevegyem a körülöttem lévő emberek reakcióit, viselkedését velem szemben, hogy kik azok, akikben tényleg úgymond megbízhatok. kevés van, nem egyben csalódtam az utóbbi időben és bevallom, belefáradtam abba, hogy mindig én tegyek rendet. ezért inkább káoszt csináltam, kerek perec kinyílvánítottam a véleményemet - ami persze, mint általában senkinek nem tetszett, mert igaz volt. mocskos faj az embereknek azon alfaja, ahová a képmutató emberek tartoznak. undorítóak vagytok. egytől egyig.

ez után a cseppet sem vidám bevezető után, amin most, így visszaolvasva magam is meglepődtem, jöjjön a lényeg, a cím magyarázata. nos, teltek-múltak a hetek, hónapok, talán 2x beszéltem Vele hetente. de nem én kerestem, mert ugye, egyszer megfogadtam, hogy én többet nem keresem és ezt be is tartom, tudja nagyon jól - ha meg nem, akkor érzékeli a híváslistájából. szüreti bál volt itt felénk, pont egy hete - a változatosság kedvéért ma is az van - és valahogy éreztem, hogy egyszer csak meg fog jelenni ott. két legjobb barátjával jött le, elég "szépen" néztek már ki az unokatesója szederpálinkájától, de hát istenem, rövid az élet leszokni a piáról. aranyosak voltak, mindenki, előtte is az Ő baráti társaságával voltam. ölelés, sziahogyvagy estébé, minden ment rendesen. aztán elváltak útjaink egy picit, megkerestem azokat, akikkel elvileg jöttem, de, miután leszarták a fejemet és az állítólagos barátaikkal táncoltak, feladtam a reményt és visszaorientálódtam a jó kis társasághoz. legfiatalabbnak lenni egy társaságon belül nem szerencsés - mondják az okosok - de én kifejezetten élvezem. szerencsére nem úgy kezelnek, hogy egy 20 éves kis picsa vagyok, hanem igen is megbarátkoztak velem.

beszélgettem a "kis családdal", amikor egyszer csak megkérdeztem Cs-től, hogy hol van Ő."nem tudom, de keresd meg, nehogy valami butaságot csináljon a  (és most figyelj) barátod." mondom ki? mit mondtál? "barátod". STOP. mi ez az egész és én miért nem tudok semmiről. azt mondja a legjobb barátjának, hogy a barátnője vagyok. de miért. nekem miért nem? nem tudtam/tudom ép ésszel felfogni, hogy miért csinálja ezt velem. miért nem tud dönteni, hogy mit akar, legfőképpen, hogy kit akar. összezavarta ez a kijelentés a nehezen felépített, kicsi világomat arról, hogy már lassan fel kéne adni azt, hogy valaha is együtt leszünk. és most ezek után mit gondoljak? keressem a miért-re a választ, amire amúgy sem találtam eddig sem?

nem, az túl egyszerű lenne. várni fogok. a huszadik szülinapomig.